2012. március 22., csütörtök

Szózat


Vörösmarty Mihály: Szózat


Vörösmarty 1836-ban írta meg a Szózatot, a fellendülő függetlenségi mozgalmak idején, a reformkorban. A magyarságot E/2. személyben (te), vagyis személyes hangnemben szólította meg rendületlen hűségre és hazaszeretetre. A keretversszakokban (→ az első kettő és az utolsó kettő versszakok) fogalmazza meg a vers témáját: a hazaszeretetet. A 3-12. versszakig logikai érveket sorakoztat az álláspontja mellé. A 3., 4. és az 5. versszakban dicsőséges múltat, emléket idéz → buzdít minket a rendületlen hazaszeretetre. A hatodik versszakban hangzik el a vers kulcsmondata, amelyben üzenetet fogalmaz meg. A 7. versszakban található az alaphelyzet, ami állásfoglalásra késztet az élet vagy a halál között. A versben a reformkori eszmék is megjelennek: ész, erő, akarat. A Szózat hangneme ünnepélyes; témája emelkedett, magasztos → ódai műfaj (szózat). Képalkotása romantikus; nyelvezete egységes, tömör. Verselése rímes, időmértékes; 8 és 6 szótagos félrímes jambusi lüktetésű sorok váltják egymást → ezt angol-skót balladaformának nevezzük. A Szózatot Egressy Béni zenésítette meg 1843-ban, amely nemzeti jelképünkké vált.

2 megjegyzés: