Vörösmarty
Mihály: Szózat
Vörösmarty
1836-ban írta meg a Szózatot, a fellendülő függetlenségi
mozgalmak idején, a reformkorban. A magyarságot E/2. személyben
(te), vagyis személyes hangnemben szólította meg rendületlen
hűségre és hazaszeretetre. A keretversszakokban (→ az első
kettő és az utolsó kettő versszakok) fogalmazza meg a vers
témáját: a hazaszeretetet. A 3-12. versszakig logikai érveket
sorakoztat az álláspontja mellé. A 3., 4. és az 5. versszakban
dicsőséges múltat, emléket idéz → buzdít minket a rendületlen
hazaszeretetre. A hatodik versszakban hangzik el a vers kulcsmondata,
amelyben üzenetet fogalmaz meg. A 7. versszakban található az
alaphelyzet, ami állásfoglalásra késztet az élet vagy a halál
között. A versben a reformkori eszmék is megjelennek: ész, erő,
akarat. A Szózat hangneme ünnepélyes; témája emelkedett,
magasztos → ódai műfaj (szózat). Képalkotása romantikus;
nyelvezete egységes, tömör. Verselése rímes, időmértékes; 8
és 6 szótagos félrímes jambusi lüktetésű sorok váltják
egymást → ezt angol-skót balladaformának nevezzük. A Szózatot
Egressy Béni zenésítette meg 1843-ban, amely nemzeti jelképünkké
vált.
jó nagy segítség volt ez nekem.Köszi szépen
VálaszTörlésk
VálaszTörlés