2012. március 23., péntek

Szeptember végén


Petőfi Sándor: Szeptember végén

Petőfi ezt az elégiát 1847 szeptemberében írta Koltón. Szendrey Júliával nászúton voltak, a versét mégis tele szomorúsággal írta, de kifejezi benne a szerelmet is → szerelmi vallomást hallunk benne.
Az első versszak a múló időről szól; saját magát a természettel teszi egyenlővé. A versszakban a még és a már erős ellentétbe van állítva. A második és a harmadik versszak a szerelemről szól. A második versszakban kérdéseket intéz Júliához: Vajon a jelen boldogsága meddig fog tartani? Az is múlandó? A harmadik versszakban elmondja Júliának, hogy az ő szerelme örökké fog tartani, még a síron túl is szeretni fogja („Még akkor is, ott is, örökre szeret!”). Petőfiné Szendrey Júlia a versnek nem csak az ihletője, hanem a beteljesítője is. A vers rímes időmértékes verselésű; keresztrímes sorok váltják egymást. Uralkodó verslába az anapestus.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése