Csokonai
Vitéz Mihály: A Reményhez
Csokonai
halála előtt két évvel írta a verset szerelméhez Vajda
Júliához. A költemény műfaja elégia, és a megszemélyesített
Reményhez szól. A vers egésze egy allegória, melyen belül egy
másik, a kert allegória található. A Remény-allegória keretként
fogja közre a kert-allegóriát. A mű egy nagy ellentétre épül:
az első versszakban a Remény áldásai, a második versszakban a
tavaszi kert képei jelennek meg, majd ezek a harmadik versszakban
eltűnnek, s végül a negyedik versszakban a Remény is elhagyja a
költőt. A második és harmadik versszak kert-képei a tavaszba,
illetve a télbe illeszti a szerelem érzésének kifejezését.
Ebben a két szakaszban a költő a múlt időt használja a
befejezettség kifejezésére. Az első és az utolsó részben pedig
jelen időben ír, jelezve mostani állapotát. A negyedik
versszakban a két allegória összeér; a kétségbeesés és a
kietlen természet együtt van jelen. Az utolsó négy sorban bölcsen
tudomásul veszi a szerelmének elvesztését. Ugyanakkor a dallamos,
játékos szavak egyfajta emelkedettséget sugároznak. Rímes
időmértékes verselésű; keresztrímes, trocheusi sorok váltják
egymást.
Nagyon jól összefoglaltad!! Sokat segítettél, köszönöm!!!
VálaszTörlésHázinak volt feladva és megfeledkeztem róla, de kaptam egy esélyt órán hogy megúszhatom az egyest. Ez megmentett! Köszönöm!!
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jól óssze van foglalva, ezt kerestem!😊
VálaszTörlésKellene cselekményvázlat is nem? :(
VálaszTörlésnagyon jó lett
VálaszTörlésthy <3
VálaszTörlés