A
Hymnus és a Szózat összehasonlítása
A
Hymnusnak és a Szózatnak sok egyforma, de sok különböző
tulajdonsága is van. A Hymnust Kölcsey Ferenc írta 1823-ban, a
töretlen Habsburg önkényuralom idején; a Szózatot pedig
Vörösmarty Mihály 1836-ban, a reformkori kezdeti sikerek
(országgyűlés) idején. Kölcsey a vershelyzet megfogalmazásánál
Istenhez fohászkodott, míg Vörösmarty a magyarságot szólította
meg E/2. személyben. Műfaját tekintve mindkettőt az ódai műfajok
közé soroljuk, de a Hymnus himnusz (mivel a hangneme dicsőséges
és fennkölt), a Szózat pedig szózat (mivel szónoki beszéd). A
témájukat ítélve, míg Kölcsey tűrni, bízni tanít, addig
Vörösmarty rendületlen hűségre, cselekvésre szólít.
Szerkezete alapján mindkettő keretes vers (a Hymnusnál az 1., 8.
versszak; a Szózatnál az első kettő /1-2./ és az utolsó kettő
/13-14./ versszak), de a Hymnusnál 2-7. versszakig, a Szózatnál
pedig a 3-12. versszakig tart a logikai érvek sorozata. Kölcsey a
dicső múlt képeit szembeállítja a tragikus múlt képeivel; és
a versben utal a saját jelenére is. Vörösmarty pedig emléket
idéz, példát ad a múlt képeivel; elmélkedik és jövőképet
fogalmaz meg. Mindkét költő képei romantikusak és történelmi
jellegűek. A Hymnus jellemző kulcsfogalmai a bűn és a bűnhődés,
a Szózaté pedig az ész, erő és akarat; mindkettőre jellemző
kulcsfogalmak: haza, hősiesség, szabadság, élet, halál,
pusztulás. Mindkettőnek emelkedett, ünnepélyes és romantikus
stílusa van. A Hymnust 7 és 6 szótagos, trocheusi lüktetésű
sorok alkotják; míg a Szózat angol-skót balladaforma: 8 és 6
szótagos, jambusi lüktetésű, félrímes sorok alkotják. A
Hymnust Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben, a Szózatot pedig
Egressy Béni 1843-ban. Mindkét mű nemzeti jelképünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése