A Reményhez

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Csokonai halála előtt két évvel írta a verset szerelméhez Vajda Júliához. A költemény műfaja elégia, és a megszemélyesített Reményhez szól. A vers egésze egy allegória, melyen belül egy másik, a kert allegória található. A Remény-allegória keretként fogja közre a kert-allegóriát. A mű egy nagy ellentétre épül: az első versszakban a Remény áldásai, a második versszakban a tavaszi kert képei jelennek meg, majd ezek a harmadik versszakban eltűnnek, s végül a negyedik versszakban a Remény is elhagyja a költőt. A második és harmadik versszak kert-képei a tavaszba, illetve a télbe illeszti a szerelem érzésének kifejezését. Ebben a két szakaszban a költő a múlt időt használja a befejezettség kifejezésére. Az első és az utolsó részben pedig jelen időben ír, jelezve mostani állapotát. A negyedik versszakban a két allegória összeér; a kétségbeesés és a kietlen természet együtt van jelen. Az utolsó négy sorban bölcsen tudomásul veszi a szerelmének elvesztését. Ugyanakkor a dallamos, játékos szavak egyfajta emelkedettséget sugároznak. Rímes időmértékes verselésű; keresztrímes, trocheusi sorok váltják egymást.