2012. március 22., csütörtök

Hymnus


Kölcsey Ferenc: Hymnus


Kölcsey 1823-ban írta meg a Hymnust, Csekén, a töretlen Habsburg önkényuralom idején. Ez a vers a magyar nemzetet tűrni és bizakodni tanítja. Már az alcímben az olvasó tudtára adja, hogy történelmi visszatekintésről fog szólni a vers. A költő a magyarság sorsát sötétnek, felhősnek látja, így csak Istentől remél kegyelmet a sok száz éves szenvedés jogán, hozzá fohászkodik áldásért, szánalomért (→ az 1. és a 8. versszakban találhatjuk meg a vershelyzet megfogalmazását és mivel ugyanúgy fejezi be a költő a verset, mint ahogyan elkezdte, keretversszakoknak hívjuk). A 2-7. verszakig logikai érvelést, indoklást sorakoztat az olvasó elé, amely egyetlen nagy ellentétre épül. A 2. és 3. versszakban a béke, a dicsőséges múlt, a kegyelmi állapot képeit tárja az olvasó elé, míg a 4., 5., 6. és 7. versszakban a tragikus múlt, a pusztulás képeit, a reménytelenséget olvashatjuk, a segítség már csak Istentől jöhet. A gyors fordulat a 4. versszak elején található: bekövetkezik Isten büntetése a sok bűn miatt, amit elkövettünk. A mű hangneme emelkedett, ünnepélyes ezért a himnusz családjába soroljuk be (ódai műfaj). Rímes, időmértékes verselésű, a 6, 7 szótagos, keresztrímes, trocheusi sorok váltják egymást. A vers szóhasználata és képei romantikusak. A Hymnust Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben, amely nemzeti jelképünkké vált.         

1 megjegyzés: